Ment a hutlen nehez fejjel.
Visszamenne, de o mar nem kell,
Erzi halatlan lett sorsa,
Ment a hutlen nehez fejjel.
Visszamenne, de o mar nem kell,
Erzi halatlan lett sorsa,
Keseru konnye arcat mossa.

Arra gondol, ot ki szerette,
Ha szerette, el miert engedte,
Vissza nem jon tobbe soha,
Barcsak beken hagytak volna.

Ref.:
Minden hajnal ove marad,
Latja szallni a madarakat,
Hosszu-hosszu ideje var,
Nem szamolja a napokat mar,
De am?g el, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tepheti sz?vebol.
De am?g el, el nem felejti,
Hogy a multat ki nem tepheti sz?vebol.

Megallt egyszer s visszanezett,
Nezte-nezte a messzeseget.
Sarga lampak jelzik utjat,
Otthon hagyta minden multj?t.

Ment a hutlen nehez fejjel,
Tudja jol, hogy o mar nem kell.
Eg veletek, mast nem mondott,
Szeme tulragyogott minden csillagot